Postdam parkjai

Tegnap egy olyan helyre mentünk, ahova még vissza fogunk térni. Postdamról van szó, pontosabban a városka környékén lévő parkokról. A négyes kis csoport ezúttal nappali, és olcsó programot választott magának, ami egy hosszabb S-Bahnozásba került. Berlin közlekedése ilyen: felszálltunk a kolitól pár percre, aztán több, mint fél óra és több, mint 30 múlva, de a semesterticket mellé egy fillért sem ráfizetve leszálltunk Postdam belvárosában. 

A megállóhoz legközelebbi parkot vettük célba. Már a bejáratnál egy hangulatos házikó fogadott minket, ahonnan továbbsétálva egy csodálatos park tárult a szemünk elé. A fák most kezdenek sárgulni, úgyhogy ebben az időszakban valószínűleg minden héten más arcát mutatja ez a terület. Szerencsénkre az idő is jó volt, úgyhogy minden adott volt egy kellemes sétához a természetben. 

Hajni egyszer csak letért az útról, lefényképezni egy fát. Aztán egyre határozottabban ment más irányba, mint mi, folyton a távolba révedve. Úgy tűnt, lát valamit, úgyhogy a nyomába eredtünk, és ezt láttuk: 

Innentől kezdve várak, és kis kastélyok mentén vezetett az utunk, és nagyokat csodálkoztunk az épületekre, vagy a tájra. Igazából minden adott volt itt egy nyári rezidenciához: közel Berlinhez, és a csodálatos kert és épületek mellett egy nagy tó tette idillivé a környezetet. A kiépülés akkor kezdődött, amikor III. Frigyes Vilmos nyári rezidenciát épített fiának, a későbbi I. Vilmosnak és feleségének, Augustának, akik több, mint 50 évig használták ezt a nyári lakot. Az ő nevük ma is látható az amúgy éppen felújítás alatt álló kastély egyes részein. Az előtérben a környezetbe olvadva pedig én állok. 

A park kiépítésén 1833-ban kezdett dolgozni Peter Joseph Lenné, majd 1842 és 1868 között Pückler Muskau herceg vette át a feladatot, aki főnemes létére kertépítéssel foglalkozott, és nem Moszkvában született, hanem a mai német-lengyel határon fekvő Bad Muskuról kapta a nevét. A parkban több, mint 20 kilátópont van, külön kis-kastély és kápolna, leginkább neogót stílusban. A parkba beköltözött a postdami egyetem is, méghozzá csinosnak nem mondható kockaházakba. De most beszéljenek a képek! 

  

Vajon szellemkastély? :) 

 Lényegében az egész délutánt rászántuk erre a kirándulásra, de messze nem végeztük, csak egy szeletét láttuk a megnézendő dolgoknak. Valószínűleg visszatérünk még ide, lehetőleg még ősszel, de akár télen is, sőt, megbeszéltük, hogy júliusban kipróbáljuk a helyi strandot. 

 Végezetül ezek vagyunk mi.