Még október elején Andival szereztünk egy kedvezményekre jogosító kártyát, amivel - többek közt - ingyen be lehet menni a Mátrix nevű klubba. Gondoltuk, élünk is a lehetőséggel, és múlt szerdán meglátogattuk a szórakozóhelyet. Mint kiderült, csak éjfélig ingyenes a belépés, belül pedig többféle teremben sok-sok zene szól, rengeteg emberrel és eldugott ruhatárral. Külön élmény volt a nagy, nyitott szájat formázó pisszuár a mosdóban.
Az este legérdekesebb pontja - a videóban itt-ott feltűnő ketrecen kívül - a lézeremberek voltak: úgy nézek ki, mint ha a Star Warsból szakadtak volna ide, és hatalmas bulit csaptak. Az emberek fényképezkedtek velük, és tomboltak. Szóval jó élmény volt, én is szívesen kipróbáltam volna ezt a szerelést.
Nem haltam meg, élek, csak dolgozatot írtam az utóbbi héten, és nem igazán fért bele a blogolás. Nemsokára indulok haza egy rövid látogatásra, de ha lesz időm, akkor otthon megcsinálom a videónaplót a
berlini kínairól és a lézeremberekről, és írok a Topography of terror-ról, az érseki (?) templomról meg a csokiboltról. Addig is nézzetek filmet, vagy találkozunk élőben.
A héten a filmes órámon az "M" című filmet néztük meg. A film 1931-ben készült, a rendező első hangosfilmje, és szerintem zseniális. Amúgy egy őrült sorozatgyilkosról szól, aki gyerekeket öl, a város pánikban van, a rendőrség tehetetlen, és egy csapat bűnöző is az útjába ered, megelégelve, hogy minden második sarkon rendőrök vannak, és nem tudják végezni a "munkájukat". (Akit érdekel, megnézheti németül angol felirattal itt.) A filmről beadandót is kellett írnom, ezért utánajártam néhány dolognak, és kiderült, hogy ez az egyik első alkalom, hogy "leitmotif"-ot, azaz zenei motívumot alkalmaznak a filmben: amikor a gyilkos lecsapni készül, mindig ugyanazt a dallamot fütyüli (az előbb belinkelt filmben 5:25-től, 52:08-tól, 56:03-tól).
Tehát a motívum, amiről szó van a következő: a gyilkos gyilkolni készül, és fütyül. Nem biztos, hogy a továbbiakban valós összefüggés lesz a filmek között, de amit az előbb leírtam, az több helyen visszaköszön. Nézzük csak az alábbi, igencsak ismert jelenetet!
És akkor most egészen közel hozom a motívumot, méghozzá a Kerepesi temetőbe. Tegnap este a szomszéd szobában filmet nézek, és átmentem egy időre. Pont ahhoz a jelenethez érkeztem, amikor elhangzott egy párbeszéd, amiből a bejegyzés címét vettem. A következő beágyazott videóban 4:46-hoz kell tekerni.
Mostantól máshogy tekintek a fütyörésző emberekre. :) Aki még tud ilyen motívumról, ne féljen megosztani kommentben!
Az emlékezetes Weekend-es buli után többen javasolták a Berlin calling című filmet. Ezeket a sorokat közvetlenül a film vége után
írom, tehát még friss az élmény.
DJ Ickarus (Paul Kalkbenner, aki tényleg lemezlovas) szerte
a világban szervez bulikat, ám egy éjjel valamilyen erős drog hatására egy
elvonóban találja magát. Innentől a film egy kicsit a Száll a kakukk fészkére diliházjelenetei és a Requiem egy álomért-hoz hasonló drogos-filmek alapján működik:
szurkolunk a főhősnek, hogy letegye a drogokat, aki egy kicsit próbálkozik, egy
kicsit meg visszaesik. Alapvetően néhány karakter körül forog Icka (Ickarus
beceneve) sorsa. Az intézetet vezető doktornő motivációit nem mindig értettem,
a barátnője (Lengyel Rita, akinek a filmben is van kapcsolata Magyarországgal)
elég jól kidolgozott karakter, a családi szál viszont szerintem sablonos (anyja
fiatalon meghalt a rendszerváltáskor, apja lelkész, a bátyja pedig
önkénteskedik). A zene világ – ami számomra teljesen idegen – természetesen a „művész
megmentőjeként” van beállítva, bár sokkal kevesebb benne a zavaró zenei betét,
mint sejtettem.
Nincsenek benne látványos effektusok, alig bűvészkednek
vizuális trükkökkel, a filmet életközelivé próbálták tenni az alkotók. A kamera
teljesen illeszkedett a helyzethez: a bulizós részeken pörgősre vágták a
filmet, de amikor a helyzet azt követelte, akkor egészen hosszú, bonyolultabb
kameramozgások is helyet kaptak. Alapvetően a drogos filmek hangulatát idézi,
nyomott hangulattal, néhány mosolyognivaló jelenettel.
Berlin calling. A filmet – amennyire meg tudom állapítani –
tényleg itt forgatták: kiemelt szerepet kap a képsorokban a tévétorony (ahogy
majdnem minden Berlinnel foglalkozó promóciós anyagban), valamint sokszor
megjelennek az U- és S-Bahnok is. 1:32:30 körül látható az Alexanderplatz
metrómegállója, ami az első napokban találkahelyül szolgált.
Összességében azt hiszem, főleg Berlinből volt érdekes a
film, ismerve a felbukkanó helyszínek hangulatát. Amúgy megérne egy mélyebb
elemzést is, bár a forgatókönyvben éreztem következetlenségeket itt-ott. Akit
érdekel, az a youtube-on megnézheti a teljesfilmet magyar felirattal, akit kevésbé, az érezze a hangulatát az
előzetesből.
A hétvégén meglátogatott a családom nagy része, ezért nem volt időm blogot vezetni, de nemsokára beszámolok az elmúlt napokról. Időhúzásnak itt egy filmélmény.
