Macbeth Berlinben

Tegnap igencsak érdekes élményben volt részem Nem mondanám jónak, de igazából rossznak sem. Egyszerűen fura volt: színházban voltam. Hogy pontosabban meghatározzam a dolgot: minimális némettudással egy nemet nyelvű előadást néztem meg Berlinben. 

Teljesen nem ért felkészületlenül a dolog, nem csak azért, mert én vettem a jegyeket, hanem azért is, mert előtte elolvastam a darabot. Shakespeare Macbeth című tragédiájáról van szó, amit a nemet főváros szívében, a Gorki Teaterben láttam Gondoltam: semmi gond nem lesz, hiába a modern feldolgozás, hiszen tudom, miről szol a dolog, csak elvezem a gondolatebrésztő és aktualizáló rendezést, a pazar párbeszédeket és akciókat 

Csúnyán nagyot tévedtem Az előadás egy monológgal kezdődött, amit egy dobozszerűségben ülő hölgy  mondott el. Ehhez képest a dráma három boszorkány párbeszédével indul, majd rövid úton egy csatajelenetben találjuk magunkat. Nem ez volt az első különbség a látott és az olvasott darab között, sőt, mondhatni nagyítóval kellett keresni a hasonlóságokat A nyelvtudás sem segített sokat, mert a mellettem, németül tudó ismerős sem látta át a cselekményt (mivel igazából nem volt). Néhány szereplőt sikerült beazonosítanom, és halvány utalásokat is sikerült felfedeznem Shakespeare művére, de alapvetően mindenfele ruhában (vagy pucéran) mindenfele mozgó, interakcióba keveredő emberek és random monológok sorának tűnt az egész.

Az előadást itt-ott karlendítések tarkították, utalván arra, hogy a rendező a német múlt feldolgozásához is hozza akar járulni, hiányoztak belőle a párbeszédek, viszont a közepén megjelent egy bácsi, aki közölte, hogy o Don Quijote, és elkezdett maga után húzni egy állólámpát.

Don Quijote ébredése

Ami tetszett, az a kamerával való machinálás, amit egy színpad melletti vászonra vetítettek ki. Az első felvonásban egy varrógépet láttunk, ami néha különböző képeket varrt össze, ami az utalásokat segített megérteni (talán), a második felvonásban pedig a színpad hátuljában volt, így gyakorlatilag ugyanazt láttuk, csak hátulról 

Sajnálom szegény darabot, mert eléggé jó dolgokat ki lehetett volna hozni belőle, és úgy vettem ki, hogy nem voltam ezzel egyedül, mert a második felvonásra érezhetően foghíjasabb volt a nézőtér, valamint a végén a taps is inkább udvarias volt, mint lelkes. Állítólag nem minden darab ilyen elvont, úgyhogy remélem, hogy eljutok meg német színházba! Majd arról is tudósítok 

Félévkezdet

Itt most indul a félév, nagy része még csak jövő héten. Átnézve és leírva ennek a szemeszternek az órarendjét rájöttem, hogy elég jó óráim lesznek - vagy legalábbis, cím és leírás alapján érdekesnek tűnnek. Nézzük hát, hogy milyen lehetőségek vannak pillanatnyilag! (Azért pillanatnyilag, mert ma este is többször változott a "heti program", és még fog változni, legalábbis, tartok tőle.) 

Hétfőn délután van az első órám, ami Berlin 1933-2013: From Capital of the Third Reich to Germany's Centre of Remembrance Culture névre hallgat. Ez a héten még nem volt, úgyhogy a hétfőm szabad volt, jövő héttől pedig a német főváros náci múltjáról és örökségéről fogok tanulni. Ezt vettem fel várostörténeti órának.  A hétfői napon van még egy órám: előző félévben a Hiphop alapjaival ismerkedtem meg, most pedig steptáncolni fogok. 

Remélhetőleg kedden lesz németórám, úgy mint múltkor: négy óra egy szünettel. A különbség az lesz, hogy most már B 1.1 szinten vagyok elvileg, gyakorlatilag meg asszem elég kemény lesz ez az óra. Egészen ma estig úgy volt, hogy keddre sikerül betenni egy evezést is, de közben kiderült, hogy ez csak akkor működik, ha elvégeztem az alapozó kurzust - ami júliusban indul és augusztusig tart. Szóval attól tartok, hogy nem fognak engedni evezni, de egy próbát azért teszek majd. 

A szerdai órám Identity and belonging névre hallgat, és főleg a német identitást járja körül. Mostanság az identitás témája foglalkoztat, ezért vettem fel. Ez kemény lesz, mert elméleti dolgokról angolul olvasni nem egyszerű történet, de majd megbirkózok vele. 

Csütörtök szabadnap. Egyrészt kipihenem az előző nap fáradalmait, másrészt pedig készülök a következő napra. Pénteken ugyanis lesz egy Blockseminar, tehát tömbösített óra módszertani témában és egy Berlint és az identitást összekötő kurzus. Az előbbinek két különlegessége is van: egyrészt még nem tudom sem a helyét sem a pontos időpontját, másrészt a Középázsiai Tanulmányok kurzusai közé tartozik, tehát innen fognak érkezni a példák. Az utóbbi pedig minden második héten lesz, de akkor négy órán keresztül. 

Így áll össze tehát a hetem. Folyamatos készülést igényel majd a dolog, izgalmas lesz, és remélem, működni fog. A hétvége sem a pihenés ideje lesz, ugyanis szombaton és vasárnap fogok dolgozni az autómosóban.