...Berlinbe

Az első 24 óráról csináltam egy videót. Nem ígérem, hogy a továbbiakban nem fordul elő hasonló eset.

Igazából minden simán ment: az ügyintézés gördülékeny, bár sok időt kell rá szánni. A város egyes részeit már ismerem, lassan időt kerítek arra is, hogy utánanézzek annak, hogy mit látok pontosan és mit érdemes még megnézni. A belváros olyan, mintha itt is a négyes metró épülne: rengeteg az építkezés, ami ront az összképen, de így is szeretető a város. Mindenhol keveredik a modern és a régi, ami a „nagy múlttal rendelkező modern nagyváros” hangulatot erősíti.

Itt lakom

Eddig három helyen kellett ügyet intézni: a koliban átvettem a szobámat, szereztem ideiglenes tartózkodási engedélyt és beiratkoztam. Az első nem volt nagy ördöngösség: megmondtam a nevem, aláírtam pár papírt, és kaptam egy kulcsot meg egy mosókártyát. A „lakásban” négy szoba van, és most már háromban lakunk: Gergő és Marci a jogi karról jöttek.

Egy kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz a helyi hivatalban, de nem volt ez se nehéz. Különböző emeleteken voltak a szobák, ahova egy nagyobb teremből hívtak. Megkérdezték az is, hogy házas vagyok-e, de a vallásomra nem mert rákérdezni a bácsi, pedig azt is kellett volna.

A beiratkozás kedd reggel történt, ez már nem került be a videóba. Egy kicsit rendezetlen volt, de végül is túlestünk rajta, kaptunk semesterticketet a helyi BKV-ra, és ezzel mehetünk be az egyetemi könyvtárba is. Az egyetem 50 euróval megajándékozott minket, mivel ide jöttünk tanulni – szimpatikus hozzáállás.

Az egyetem egyik ablaka

A nap további részének fő attrakciója az internetkeresés volt. A köztereken nem volt olyan hálózat, amire fel tudtunk volna csatlakozni, mindegyik le volt védve. Az egyetemi hálózat is jelszót kért, amit nem tudtunk, és a kávézókban sem találtunk Wi-Fi-t, még a McDonalds-ban sem. Végül a nap végén, a kolimtól kb. negyed órára sikerült találni egy kávézót, ahol volt internet. Elsőre egy keleti étteremben ettem egy curry-s virslit hasábburgonyával, de csak a rendelés után derült ki, hogy az „internet” felirat a helység végében megbújó számítógépekre vonatkozik, saját gépemmel nem tudok csatlakozni a világhálóra. Második próbálkozásra végül találtam egy kellemes helyet, ahol sokáig egyedül üldögéltema kávémmal kettesben, majd hat körül elkezdett pakolni a pultos. Én vettem a lapot: nem produkálok elég forgalmat neki ahhoz, hogy nyitva maradjon záróra után, így gyorsan befejeztem a dolgaimat, és visszajöttem a kollégiumba, ahol még mindig nincsen net.

Még több intéznivaló vár rám, de remélhetőleg hamarosan Berlinnek az izgalmasabb oldalát is megismerem.

A videóról még annyit, hogy nem direkt találtam meg a Szimplát, bár tudtam, hogy azon a környéken kell keresni.