Hajni képei Postdamról itt.
Ezt még otthon találtam, és meglepetésemre az egész négy fős társaság csatlakozott hozzám, bár végül - mivel az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy egészen más helyre kell menni, mint amit a Google map mutatott, -csak hárman jutottunk el a domonkosok templomáig.
Ezt még otthon találtam, és meglepetésemre az egész négy fős társaság csatlakozott hozzám, bár végül - mivel az utolsó pillanatban jöttem rá, hogy egészen más helyre kell menni, mint amit a Google map mutatott, -csak hárman jutottunk el a domonkosok templomáig.
A helyi magyar közösség egy szép domonkos templomot talált meg magának, Moabit kerületben. A téglaépületet 1893-ben emelték, és két évvel később került a rend kezére. Ekkor Moabitban jelentős többségben voltak a munkások, akiknek az egyharmada lengyelül beszélt. Úgy tűnik, elég sikeres volt a domonkos atyák működése, mert 1910 körül harmincezer tagja volt az egyházközségnek. 1926-ra már három plébánia látta el ugyanezt a területet. Ma nagyjából ötezer tagja van a helyi egyházközségnek.
A templom és a hozzá épített kolostor nekem nagyon tetszett. Kisebb park van a templom előtt, majd az egész épületegyüttest a vörös tégla uralja kívül-belül. A neogót stílust nem töri meg belül az otromba hangosítás, hanem a hangszórókat is vörösre festették, hogy ne legyenek feltűnőek.
A misén a múlt heti istentisztelethez képest sokan voltak, nagyjából harmincan ülhettünk a padokban. A korosztály viszonylag vegyes volt, de messze lefelé húztuk. Alapvetően úgy láttam, hogy az ötven év körüliek voltak túlsúlyban, egy gyerek volt, aztán mi voltunk a fiatalok. Mindenesetre jobb a helyzet, mint sok otthoni plébánián.
Érdekes volt, hogy csak a jobb padsorba ültek. Nem tudom, miért van ez, Hajni azt mondta, hogy ez van a szószékkel szemben, és könnyen lehet, hogy igaza van. Úgy döntöttem, hogy nem veszek el ennek és az otthoni miséknek a liturgikus különbségeiben, akit érdekel, írjon. :)
A mise után épp azon kezdtünk tanakodni, hogy mihez kezdjünk, amikor egy néni elhívott minket a "szokásos" kávézásra. Erre nemigen lehetett nemet mondani: gyakorlatilag az egész templom átvonult egy hátsó terembe, előkerültek a csészék és a tányérok, majd a pogácsa, sütemény, üdítő, és természetesen a kávé.
Ez pont jókor jött, mióta kint vagyok, ma gondoltam először arra, hogy kávézni kéne. Hát, itt lehetett. Hárman egy kupacban ültünk le, de a körülöttünk levőkkel is szóba elegyedtünk egy-egy rövid beszélgetés erejéig. Kaptunk egy szórólapot is, ami a Magyar Kolónia őszi báljára invitált, de attól tartok, nem fog beleférni a költségvetésbe a harmincöt eurós belépő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése