Blues a Yorckschlösschenben

A mai bejegyzés is az előző esti programhoz kapcsolódik. Úgy döntöttem, hogy csapok egy egyedüli estét, és keresek valami jó kis blueskocsmát.

Hát, megtaláltam. 

Szerencsére interneten elég jól lehet tájékozódni, mindenki megtalálhatja a kedvenc helyét (például itt vagy itt), így én is ráakadtam pár szimpatikus helyre. Általában egy kalap alá veszik a bluest meg a jazzt, de az előadóból ki lehet találni, melyik műfaj lesz a nyerő aznap este. 

A kiválasztott célpont a Yorckschlösschen nevű hely lett, ahol a The Fub Lushes nevű zenekar játszott este kilenctől. Mivel ismertem ezeknek a koncerteknek a kezdési időponthoz való hozzáállását, megcéloztam a fél tízet érkezésnek, majd a ritkán járó busz miatt majdnem tíz óra lett, mire odaértem.

A hely lenyűgözött. Pont úgy nézett ki, mint ahogy egy ilyen bluesos-jazzes hely ki kell, hogy nézzen: a falon zenészek képei, szórólapok Berlinről, zsúfolt asztalok, néhol egy-egy bőrkanapé, bárszékek, régi plakátok a falon... szóval leesett az állam. A koncert persze még nem ment (vagy az első harmadnak már vége is volt?), úgyhogy a hely hangulatának engedve kikértem egy sört, és a szórólapokkal, majd a német szavakkal kezdtem foglalkozni. Meg kell jegyeznem, hogy számomra meglepetésként volt belépő: hétköznap 4, hétvégén 6 euró. (Ezek szerint nem állandó törzshely lesz a Yorckschlösschen, csak alkalmi - gyakori alkalmi.) Azért számítottam ingyenes belépésre, mert az interneten ez állt: "keine Angabe." Na, hogyha keine, akkor valami nincs, mi más ne lenne, mint belépő? Persze, adat nincs, az megint más... 

A koncert hatalmas volt. A The Fub Lushes ritmus szekciója egy dobosból és egy nagybőgősből áll, amit egy gitáros és egy, billentyűs (zongora, tangóharmonika) egészít ki. Az éneket felváltva viszik: általában a gitáros, de a dobos és a billentyűs is kapott pár számot. A bőgős srácnak a dalai nagyon el voltak találva: a könnyedebb, vicces nótákat énekelte ő. 

Ha jól vettem ki, viszonylag sok saját szám volt. Lehetett válogatni, két albuma van a zenekarnak, és a jelek szerint a pörgős, vidám, virtuóz dalok dominálnak. Ahogy a Blue sPot itthon a népi vonalat is bluesosítja, ez az angol anyanyelvűek esetében jóval könnyebb. Tegnap este pár szám erejéig ír népdalokat is halhattunk (természetesen a pörgős kocsmanótákról van szó, nem a lassú balladákról).  Az egyetlen negatívum, hogy nem volt hely a bulira, ülős koncert volt. Látszott, hogy az embereknek jár a keze-lába-feje, mozgott a közönség rendesen. A koncert éjfél után ért véget. Láttam az utolsó 140-es buszt elszáguldani, úgyhogy U-Bahnnal jöttem haza, egy kis kerülővel. Ide is illene illeszteni egy videónapló bejegyzést, de sajnos itthon felejtettem a fényképezőt., úgyhogy mindenkinek be kell érnie a szöveggel és az innen-onnan összeszedett képekkel. Aki zenét akar hallgatni, annak itt lehet őket meghallgatni: Myspace