Vasárnap este Andival rájöttünk, hogy hétfőn lesz Hajni születésnapja. Így hát gyorsan kitaláltunk valamit.
Az ünnepelt semmit nem sejtett. Ez volt a kulcsmomentum. Estére elhívtam, hogy nézzük meg Berlin fényeit, mert világítós fesztivál van, előtte pedig nézzük meg nálunk, hogy hova kell menni. Mitagadás, hideg volt a sétához, de Hajni szerencsére jött, mi pedig addigra szépen összekészültünk: vettünk pezsgőt, tortát, és illatos gyertyákat. Egy kiló kenyérrel a kezemben kisétáltam az Ostbahnhofohz, hogy Hajni elhiggye, hogy vásárlásból jövök. Mikor elindultunk, megcsörgettem a koliban lévőket, hogy tudják: az akció pár perc múlva indul.
A többit sejtitek: Halász Judit, torta, meglepődés, gyertyaelfújás, pezsgőbontás... Hajni rendelt zenét, és elmondhatom, hogy fejlődünk: most már van olyan szám, amit végig tudunk hallgatni, anélkül, hogy valaki sírva menekülne a "zaj" elől. Az este érdekessége volt, hogy "Käsekuchen" mirelit kiadásban túrótortát jelent, amit vágódeszkáról, mélytányérból, meg más talált eszközökből fogyasztottunk el. Az itthonülős bulizás is jól sikerült, a másnap bánta: öt hónap után (!) először ültem egyetemi órán.
Az egyetemi dolgokról pedig majd holnap írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése