Becsuktuk a sütőt

Tényleg becsuktuk. És ez nem is kis teljesítmény nálunk, mert eddig nem záródott teljesen. De kezdem előröl. 

Tegnap újra a "sütünk-főzünk, aztán buliba megyünk" típusú programot választottuk. Ezúttal nem én voltam a főszakács, hanem Hajni, aki egész nap a felszerelés és a hozzávalók beszerzésén szorgoskodott, és igen finom pizzát sütött nekünk. A tészta itt kelt a radiátoromon, és mivel csak a mi konyhánkban volt sütő, itt sült a konyhánkban, a becsukhatatlan sütőben. Először fakanállal akartuk kitámasztani az ajtaját, de nem működött a rendszer (főleg, hogy fakanalunk sem volt), aztán "az erő szarik az okoskodásra" gondolatát próbáltuk alkalmazni, de ez sem működött. Némi gondolkodás után végül megtaláltuk az ideális megoldást: 

A pizzának annyira tetszett ez a megoldás, hogy osztódni kezdett: az élesztő hatására az első adag kisütése után több volt az edényben, mint előtte. Végül hatan is jóllaktunk a szakácsot dicsérve. Otthoni ízek... 

Estére Erasmusos bulit szerveztek nekünk a helyiek, ami egészen jóra sikerült: nem csak a tánc része miatt, hanem azért is, mert horvátokkal és más magyarokkal is összeismerkedtünk. Amúgy elég vegyes társaság vett részt az eseményen, találkoztam amerikaival és brazillal is, akik az európai Erasmus ösztöndíjba nem férnek bele, és többen nem nem is tanulnak, hanem dolgoznak Berlinben. A buli amúgy a Picknick nevű helyen volt, ahol még a WC-ben is diszkógömb volt, és szerencsére két emelet (két zene stílus) közül is lehetett választani. Jól megközelíthető, közel van az egyetemhez, és van olyan része is, ahova ki lehet menni beszélgetni. Nem túl nagy, könnyen tömeget lehet benne csinálni, hátránya viszont, hogy igencsak szegényes az italválaszték: van 0,33l-es Beck's, és még pár dolog. Ez igazából nem hátrány, hanem mindegy, mivel három euróét kétszer is meggondolja az ember, hogy igyon-e egy pohár sört.  

Úgy tűnik, a "partifotók" nem az én műfajom, mert itt is a fények voltak azok, amik miatt elővettem a fényképezőt.