Gondoltam, hogy írok egy felvezetőt arról, hogy a gyros (döner, kebab, itt kebap) mennyire berlini specialitás és hogyan kötődik a városhoz, de megelőztek. Szóval a hosszú bevezető megtalálható ide kattintva, vagy egy kicsit más szemmel itt. Lappangó démonnak a gulyáshoz való hozzászólása kapcsán megígérem, hogy kínait is fogok enni. És akkor jöhet a német főváros gyrosa!
Egy este "vidékről" hazafelé tartva éheztem meg, és gondoltam kipróbálom az Ostbahnhof-nál a környék legolcsóbb, zwei euro-s gyrosát. Ezt egy utcai bódészerűségben árusítják: a helysíég igényessége egyenes arányban van a drágasággal. (Tehát igénytelen és olcsó. De várjuk ki a végét!)
 |
| Ez a bodega. Tanulság: gyrossal a kézben nem lehet jó képet csinálni. Lelóg a C. |
Gondoltam, megcsillogtatom némettudásomat, és közöltem, hogy "Ein gyros, bitte." Az eladó visszakérdezett, hogy minden jöhet-e bele? Mondtam, hogy "ja, alles." Aztán másodszorra is megkérdezte, már mutogatva, hogy milyen szaftot kérek hozzá, és én kiválasztottam a három közül azt, amit értettem: chiliset. Otthon is van benne csípős, úgyhogy legyen itt is!
Előkerült egy háromszög alakú "pita," ami tartást adott az egésznek, meg jó kemény volt, de harapni jól lehetett. (Tehát: nem kellett attól félned, hogy átázik.) Ennek a belsejét kenték meg (tehát nem beleöntötték, mint nálunk) a szósszal, majd jött a hús, a zöldségek (lilakáposzta, hagyma, uborka, káposzta... nagyjából ennyi), és végül újra a hús.
A két euró még egy otthoni gyrosnál is jó ár. (Kb. 560 Ft) Itt se sokkal drágább, de nagyobb: teljesen elverte az éhségemet. Más íze van, mint otthon, de nekem nagyon bejött. Gondolkoztam, hogy hogyan lehet egy ízt megfogalmazni. Talán egy kicsit édeskésebb volt a pita? Vagy a hús volt más ízű? Nem tudom. De azt hiszem, visszatérő vendég leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése