Ma volt az elnő munkanapom. Már nagyon dolgozni kellett, mert ebben a félévben nem kapok ösztöndíjat, tehát magamnak kell előteremteni az itteni lakhatás és élet fedezetét. (Az otthoni tanulmányi és szociális ösztöndíjból nem menne - főleg ilyen euróárfolyam és ilyen cifraságok mellett.)
A munkahelyszerzés nem volt egyszerű dolog, főleg, hogy nem tudok rendesen németül. Még februárban beszereztem a megfelelő papírokat (egészségbiztosítás, nyugdíjszámla stb.): több helyre is menni kellett, de sehol nem töltöttem el 20 percnél többet, és megkaptam a megfelelő papírt. Ha bementem valahova az önéletrajzommal általában azt a választ kaptam, hogy "majd megmutatom a főnöknek" vagy a "lehet, hogy kell majd valaki." Becsületükre váljon, hogy ahol elküldtek, azok is teljesen korrektek és jófejek voltak, sehonnan sem mentem ki rossz szájízzel. Szerencsémre még a munkakeresés első hetében sikerült találnom egy helyet, ahol azt mondták, hogy "hét euró óránként jó lesz?" (N.B.: ez itt a normális órabér.) Na, ez meglepő volt. Kérték a papírjaimat, másnap vittem is őket.
Igazából ez a rész volt a legnehezebb: idegtépő volt, hogy nem hívnak, amikor ígérték, és nem volt jó nekik a TB-s kártyám. Gyakorlatilag rugdosnom kellett őket, hogy dolgozhassak. De szerencsére ez is megoldódott, úgyhogy kb. két hét huzavona után sok kerülhetett az első munkanapomra.
A cég neve Clean Car, és ahogy a neve is mutatja, autótisztítással foglalkozik. Egy belső udvarban van egy csomó önkiszolgáló porszívó, aztán két autómosó. Az én feladatom vagy a kocsik előmosása nagynyomású mosóval, vagy, ritkábban, a hátsó ablaktörlők leragasztása.
Azt gondolná az ember, hogy ez nem nagy cucc, békés meló, és tényleg békés, de mostál már kocsit hat órán keresztül? Ennyi idő alatt az ember megérzi, hogy igencsak ellen kell tartani annak a nagynyomású autómosónak, és a nap végére olyan, mintha egész nap fekvenyomtál volna.
Szóval megspóroltam a belépőt a konditerembe.
(Nem mintha eddig lett volna ilyesmim...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése